NetOkrácia - Horváth Dávid NetMiniszterelnök

Már csak pár óra van hátra és bemutatják Ridley Scott, Kevin Macdonald és a YouTube közösségével együtt elkészített filmet a Sundance filmfesztiválon, január 28-án hajnali 02:00 órakor.

Az oldal itt érhető el. Kíváncsian várom milyen anyagokból állították össze a filmet és miről szól majd. Az most látható videók alapján azt gondolom, hogy sokszínű lesz, de nagyon. Sok szoció, még több elgondolkodtató jelenet. Szembe lesz állítva a nagyváros, kisváros, nyugalom és tömeg. Megjelenik majd az alternatív (élet)művész, az egyszeri ember és lesznek állatok is. Életről, születésről, betegségről és talán halálról is láthatunk majd felvételeket.

Addig is az oldal nyitóvideója:

Konrád már kifejtette véleményét a 2011-re szóló jósolós bejegyzésekről, mondván "jönnek a még unalmasabb és még általánosabb "mi lesz 2011-ben" írások is", de mivel friss bloggernek számítok, azt gondolom belefér, sőt kötelező elem. Igaz, jócskán elkéstem vele, de mielőtt bárki is lopással vádolna, elárulom, hogy az elmúlt három hétben leginkább a vizsgáim kötöttek le. Nem tudok/akarok egy szűk témakörre összpontosítani, így inkább a benyomásaimat, reményeimet írom le:

Dávid: Miért nem járja körbe a Google a magyarországi felsőoktatási intzéményeket? Megmondaná (amire amúgy is van náluk lehetőség, csak maguktól nem promózzák), hogy ha a diákok és tanárok létrehoznak egy GMail címet, akkor minden hallgatót becsatornáznak az egyetemi GMail rendszerbe.

Péter: Nem, nem érted. A Google Apps-nak nem Te vagy a közvetlen célcsoportja. A Google szolgáltatásait a WoM tartja életben, de nagyon jól. Minőségi szolgáltatást nyújtanak, rossz szó alig van rá, ez a stratégiájuk. Mindenhol van pro és kontra. A Microsoft és az Apple direktel, és nekik is megy, de egy 3. szereplőt már lehet nem bírna el a piac, ha érted, hogy értem. A vállalatok általában kerülik az éles ütközést, és igyekeznek differenciálni magukat. (Lásd, Porter, M., Competitive Strategy)

Dávid: Köszi, csekkolom.

Péter: Na tessék, és itt az engem igazoló mondat, pedig csak most értem ide. “Nem szeretjük az “ellenfél” kifejezést… Inkább azt mondanám [..]” A nagyvállalatok nem szeretik magukat egy piacon látni a riválisokkal. Vagyis inkább láttatni.

Dávid: Kommunikációtechnika.

Péter: Onnantól, hogy a fogyasztó azt hiszi, hogy a Microsoft és a Google versenyez, akkor elkezd gondolkodni, hogy melyiket válassza. Amíg az egyik autó a másik bicikli, addig mind a kettőre szüksége van.

Dávid: Értem már, Ügyes húzás!

Péter: Tessék, a WoM-os írásomat is megerősíti: “Az elsődleges cél nem az, hogy a legnagyobbak legyünk, hanem az, hogy a legjobbak. Ha pedig a felhasználók ezt felfedezik, akkor szép lassan átállnak majd a mi szolgáltatásunk használatára…”

Mint azt korábban is kifejtettem, nem csak kommunikációs szempontból baromi szimpatikus, ha egy vezető kikéri a kollégái, a témában illetékes szakértők, a célközönsége és egyáltalán bárki ötletét. Hanem zseniális lépés is! Hiszen a gesztuson túl, ha rengeteg ötletre szert tesz (persze hülyeségre is, de ez mindig benne van) és azt ügyesen megszűri, akkor olyan információkhoz juthat, amelyek nagyban segítik munkájában. Viszont ezt csak nagyon kevesen képesek átlátni. Sokan elzárkóznak az ilyen megoldások elől, mert azt hiszik ez a gyengeség, ötlettelenség jele. Pedig nem!

Süveges Gergő is él ezzel az eszközzel, így bárki elmondhatja ötleteit az alábbi bejegyzés kommentjei között: Ötletláda.

"A médiahatóság által kivethető súlyos bírságok csökkenthetik a legnagyobb hazai kereskedelmi tévék és rádiók értékét, amelyeket így olcsóbban vásárolhatnának meg Fidesz-közeli befektetők – legalábbis ezt vázolja fel a médiatörvény gazdasági hatásairól szóló egyik elemzői forgatókönyv." - írja a HVG.

Ez is egy forgatókönyv, de nekem van egy saját elképzelésem:

"2012-től tehát megszűnik a koncessziós szerződés a televíziók esetében. A földi digitális hálózaton működő televíziókat hasonlóképp a műholdas, vezetékes szolgáltatókhoz a hatóság nyilvántartásba veszi. Nem lesz a mostanihoz hasonló szerződésük, értelemszerűen azt meg sem lehet majd szüntetni. A tévék egyszerűen bejelentik majd tevékenységük megkezdését, és hacsak nincs rá nyomós ok, ezt senki nem tilthatja meg. Az ORTT ebben az új rendszerben is figyeli majd a szolgáltatók tevékenységét, adott esetben törölheti a nyilvántartásból, de az már egy teljesen más, a mainál egyszerűbb jogi eljárás lesz. " -  írja az fn.hu.

De hát pont, hogy az új médiatörvény megszavazásával együtt elhalasztották a digitális átállást! Tehát nem állunk át, ergo marad az analóg - azaz két országos kertévé, a közmédia és a sok kicsi felállás. Viszont erre nincs jogi rendelkezés. Mármint arra, hogy a koncessziós szerződések lejárta után, mi lesz az országos frekvenciákkal. Akkor újra kiírják a két kertévé tendert? És, ha igen, akkor a rádiós pályáztatáshoz (Danubius, Sláger) hasonlóan a pártos tenderek nyernek? Mert csak pár milliárd egy tévé elindítása, az pedig a kormányközeli vállatoknak megvan,  még egyszerűbb is átvenni a jelenlegi szakembereket. Mit gondoltok? Vagy túl vészjósló lennék?

 

Le a kalappal Süveges Gergő előtt!

Nem csak baromi vicces ember, de rendkívül bátor is. sőt úgy tűnik érti a netes világot és kommunikációt!

Akit érdekel, itt a blogja, lehet olvasni: http://m2intendans.blog.hu/

 

 

 

Jászberényi Sándor ma reggel (2010.12.28.) egy perces csenddel akart tiltakozni az új médiatörvény ellen. Íme:

 

Jászberényi Sándor egy perces tiltakozása a Kossuth rádión by NetOkracia

2010. december 21-én indult útjára az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook rajongói oldal, amely már tegnap, azaz 22-én átlépte a tízezredik tagot, mára azonban az oldal adminjától megvonták a jogokat. Ezt a lépést a Facebook belső szabályzatának megszegésére hivatkozva tették meg, de az oldal adminja már fellebezést írt. Addig is arra kéri a tagokat, hogy aki csak teheti ezen az oldalon tiltakozzon saját szavaival is.

 

A Facebook jelenleg a legnagyobb közösségi oldal a világon. Tömegéből adódóan bármit is tesz, arra odafigyelnek. A rendelkezésére álló adatmennyiséget és piaci szerepét tekintve a Google-hez tudom csak hasonlítani:

Digitális kulturális örökség megőrzése

Végezetül, kérem, engedje meg, hogy kiemeljem, mennyire fontos lenne egy nemzeti digitális archívumról is megemlékezni az alkotmányban. Egy, a Nemzeti Audiovizuális Archívumhoz (NAVA - http://nava.hu/) hasonló, a különböző nemzeti emlékeinket, fontos relikviáinkat és jelképeinket (melyeken egyébként az idő nyomot hagy) digitális formában is tároló és megőrző gyűjtemény létrehozását és gondozását javaslom. Esetlegesen a NAVA feladatköreit lehetne ezzel kiegészíteni és az Alkotmányban történő rögzítéssel biztosítani. Ehhez, a bizonyos digitális nemzeti archívumhoz természetesen biztosítani kell minden magyar állampolgárnak a szabad hozzáférés lehetőségét is.

Elektronikus egészségügyi kórlap

Mivel az EU is arra törekszik, hogy egységes, a tagállamokon átívelő, interoperábilis rendszer alakuljon ki az egészségügyben, azt javaslom nézzenek körbe, hogy van-e már kezdeményezés ilyen, minden országban elfogadott e-kórlap kialakítására. Ha nincs, akkor az "én hoztam a labdát, én választok csapatot" elve alapján érdemes lenne Magyarországnak felvállalnia ennek kialakítását. Mint kezdeményező állam, példamutató és meghatározó szerepet tölthetne be ebben a folyamatban, ezzel is komoly EU-s pénzek lennének lehívhatók és valóban nemzetközileg is elfogadott formátum alakulna ki.

Alkotmányos jogok digitális formában

Javaslom vegyék figyelembe, hogy 2010 tavaszán társadalmi igény jelentkezett egyes alkotmányos jogok elektronikus úton történő gyakorlására. Mindezt példázza a június végén “Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!” névvel egy közösségi oldalon létrejött csoport is. A kezdeményezéshez egy hét alatt több mint 200.000 ember csatlakozott, mely kezdeményezésre az Országgyűlés is felfigyelt, és tárgyalta is a kérdést. Ennek okán javaslom, teremtsenek lehetőséget az alkotmányos jogok ezen fajtájának digitális úton történő gyakorlására is. Erre lehetne alkalmazni a már meglévő és hitelesített Ügyfélkapu rendszerét, vagy egy kifejezetten erre a célra fejlesztett, újonnan létrehozandó rendszert. Az elektronikus kezdeményezés lehetőségét biztosító alkalmazás ellenőrzött regisztrációhoz kötött és védett (adatbiztonság szempontjából is), így illetéktelenek nem vehetik igénybe. A megvalósítás révén nem csak papíron lenne lehetőség a népi kezdeményezéshez szükséges 50.000 és a népszavazási kezdeményezéshez szükséges 200.000 aláírás összegyűjtésére, hanem digitálisan is. Javaslom továbbá, hogy az elektronikus rendszer keretein belül, legyen lehetőség a kezdeményező számára valós idejű tanácsadásra, mely egyszerűsíti és segíti a kezdeményezés folyamatát. A benyújtott kezdeményezések elbírálása és vizsgálata így sokkal hatékonyabb és gyorsabb lenne. A hatályos szabályozás, mely szerint az OVB-nek jóvá kell hagyni a kezdeményezés tárgyát (a feltett kérdést), továbbra is megmaradna, csak egy onlineinformációs és segítségnyújtó szolgáltatással/irodával (angolul helpdesk), valós idejű tanácsadással egészülne ki. Ha ez a fék nem lenne, egy pillanat alatt értelmetlenné válna ezen alkotmányos jogok gyakorlása, hiszen elég csak megvizsgálni, hogy hány kezdeményezést utasított el az OVB, már ebben a viszonylag nehézkes, hagyományos formában (írott beadvány) is. Valamint szükséges, hogy az OVB a továbbiakban is megvizsgálja, a felvetett kérdést kizárja-e az Alkotmány. Tehát nem a népszavazás online lebonyolítása a cél, hanem a népi kezdeményezések és népszavazási kezdeményezések procedúrájának online felületen keresztül történő meggyorsítása, ezáltal a jelenleg is gyakorolható alkotmányos jogok kiterjesztése és beépítése az információs társadalomba. Egy ilyen, társadalmi igényként jelentkező döntés nagyban hozzájárulna a politikai pártok és a közvélemény kapcsolatának javításához, megerősítéséhez. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy ilyen kezdeményezéssel csökkenthető lenne az egyre jellemzőbb szavazási apátia, hiszen nem csak négyévente érezhetné a választópolgár, hogy kíváncsiak a véleményére. Amennyiben Önök szerint ez túl gyors és előre nem látható változást eredményezne, úgy érdemes fokozatosan, csak a népi kezdeményezés digitális bevezetésével kezdeni.

Elektronikus Hallgatói Önkormányzati választások

A napokban kialakult, az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos vita során felmerült, hogy a hallgatók, csak akkor tarthatnák meg a jelenlegi 25-33 százalékos részvételi arányukat a felsőoktatási intézmények szenátusában, ha a hallgatói önkormányzati választásokon legalább 50%-os a részvétel. Akár hogy is legyen, a fiatalok körében kialakuló választási apátia csökkentése érdekében érdemes lenne megteremteni a jogi és technikai hátterét annak, hogy minden felsőoktatási intézményben a papír alapú szavazás mellett lehetőség legyen az elektronikus szavazásra is. Bár egy szavazást, választást komolyan kell venni, itt még sincs akkor tétje, hogy komoly kritériumoknak kelljen megfelelni, azonban mégis jelentős mértékben kialakítható lenne egy szavazói kultúra. A hallgatók ráadásul gyakorlottan használják a netet, ezt vagy figyelembe veszik és alkalmazkodnak ezek a rendszerek is, vagy nem, de akkor csak nő az érdektelenség. Ezen javaslat egyébként kiegészíthetné a most kiadott Felsőoktatási törvénytervezetet is.

Elektronikus tudástár/dolgozattár

Szakdolgozatom írásakor döbbentem rá arra, hogy Magyarországon nincsen az egyetemek és főiskolák között jól kiépített egymás szakdolgozati és kutatási adatbázisához való hozzáférési rendszer. Ez elsőre természetesen áthidalható azzal, hogy valaki levélben vagy személyesen felkeresi az adott intézményt, de ez 2010-ben még mindig elég hosszadalmas procedúra. Így azt gondolom érdemes lenne kialakítani egy országos, mindenki számára hozzáférhető elektronikus szak-, záró-, diploma-, tdk-, doktori- és egyéb dolgozattárat. Olyan adatbázist, ahova a hallgató beleegyezésével  az egyetemek különböző kulcsszavakat és kategóriákat megjelölve kötelesek feltölteni hallgatóik munkáit - szem előtt tartva a titkosítás lehetőségét. Ez több szempontból is előnyös lenne:

• A kutatás során gyorsabb és hatékonyabb hozzáférés korábbi kutatások anyagaihoz.

• Azonos témakörökön belül csökkenne az alacsony igényességgel feldolgozott témák száma, így az ismétlődés. Ennek révén pedig emelkedne a színvonal, hiszen a már kidolgozott vagy körüljárt témák nem ismétlődnének meg csak azért, mert valaki nincs tisztában annak hasonló szemszögből történt feldolgozásával.

• Az ismét feldolgozásra kerülő témákban, ugyanakkor más szemszögből kell kutatást végezni, amely hasznosabb, frissebb, naprakészebb kutatást eredményez. A visszakereshetőség és kutathatóság tehát elősegítené a későbbiekben keletkező anyagok minőségi javulását.

• Nem utolsó szempont, hogy államvizsga előtt, előzetes feltöltéssel és a rendszerben történő automatikus ellenőriztetéssel lehetne kivédeni a plágiumot.

• Adott esetben verziókövetéssel írhatnák szakdolgozataikat a hallgatók egészen a beadási határidőnek az utolsó másodpercéig. A hallgató rendelkezik egy fájllal, vagy mappával és abba írhatja, pontosabban fejlesztheti a szakdolgozatát. Így könnyen lekövethető lenne, hogy egyes gondolatok mely hallgatónál jelentek meg előbb, továbbá kisebb eséllyel vesznek el az anyagok. Ehhez persze internetes kapcsolat szükséges, azonban gyakorlottabbá válnának a hallgatók a digitális rendszerek kezelésében.

Ez az elképzelés bizonyos mértékben sérti az egyetemek, főiskolák jelenlegi autonómiáját, ugyanakkor növeli a diplomák értékét, ezzel együtt a piacképes szaktudást. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program keretein belül érdemes lenne kiépíteni egy ilyen rendszert. Egy digitalizálási eljárás során szükséges lenne a korábbi dolgozatok feltöltése a rendszerbe (jó ideje ezek leadása amúgy is kötelező elektronikus formában). A projektben egyébként a már meglévő Kopi Online Plágiumkereső és Információs Portál (http://kopi.sztaki.hu/) plágium- és hasonlóságkereső szoftvere segíthetne, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Elosztott Rendszerek Osztályának tudományos munkatársa, Pataki Máté fejlesztett ki. A plágiumkereső rendszer fejlesztését az egyetemek bevonásával, egységes adatbázisok létrehozásával lehetne megoldani. Ezen javaslat egyébként kiegészíthetné a most kiadott Felsőoktatási törvénytervezetet is.

Elektronikus könyvek - magyarországi könyvek digitalizálási védelme jogi úton

Az idei, 2010-es Könyvfesztiválon volt pár vita és beszélgetés a digitális könyvkiadás és kereskedelem problematikájáról. Az erről szóló részletes Index beszámolót A Google a könyvzabáló kisgömböc címen lehet elolvasni. Azon kívül, hogy a könyvkiadók folyamatosan sírnak és nem képesek szembe nézni ajövővel jelennel, én felhívnám egy aprócska, ámde annál fontosabb tényre a figyelmet. Amíg nincs itthon egységes stratégia és törvényi háttér a könyvkiadók, könyvtárak digitális példányainak leadására, tárolására, kölcsönzésére, értékesítésére, addig a huzavona egyik lehetséges és reális következménye lehet, amit Bodó Balázs egyetemi oktató is kiemelt:

 

"Mindent digitalizálni fognak, de a legrosszabb forgatókönyv, ha ezt a Google teszi, mondta a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, Bodó Balázs is, hiszen akkor ők fogják diktálni a feltételeket. Jobb, ha közös összefogással a könyvtárak, a kiadók és a terjesztők együtt szerepelnek, mert együtt fognak bukni, ha nem oldják meg. Röviden: ha gyorsak vagyunk, és tudjuk, mit akarunk, képesek lehetünk a magunk hasznára fordítani a Google erejét, amely bármikor megjelenhet egy szkennelő kamionnal, hozzák az óránként 1000 oldalt szkennelni képes gépüket, hogy a teljes magyar könyvarchívumot digitalizálják. Akkor baj lesz."

Ehhez pedig a Google-nek egy nagyon egyszerű, ám annál hatékonyabb szkennelő eszköz áll rendelkezésére:

Működésének lényege, hogy több kameraállásból, másodpercenként több ezer képet készítve egy számítógépes program a 3D-s felvételeket visszalaposítva könnyedén tud szkennelni. Ez a Google Books kulisszatitkok - Több millió könyv. Hogyan scannelik ezt be? c. bejegyzésebn olvasható el.

Folytatása következik...

 

A sajtóban való megjelenéseiből és egyéb forrásokból úgy tűnik Nyitrai Zsolt az egyik olyan politikus és szakállamtitkár, aki igyekszik a lehető legjobban kommunikálni saját munkásságát. Ezt az is bizonyítja, hogy mióta az infokommunikációs stratégia kapcsán írtam neki pár javaslatot, azóta folyamatosan hírlevelet kapok a címéről. Ebben hétről-hétre tájékoztat, mit tett és hol tart a nemzeti konzultációban. Aztán ott van még a YouTube-os profilja, ami a magyar politikusokat megszégyenítő módon az elsők között ad videókat tevékenységéről. Végül, a mára már elmaradhatatlan saját honlappal is rendelkezik.

De nem fényezni akarom, térjünk is át az infokomm. stratégiára. Terhelt a légkör, de nagyon, ugyanis a távközlési adó, úgy kellett a telekommunikációs cégeknek, mint 6 hónapos terhességre a vetélés. Hőbörgött is mindenki, a Magyar Telekom lehet, hogy még perre is megy, majd kiderül. Aztán a nyárra ígért, de őszre kiadott Fehér PDF se mond sokkal többet, sőt inkább csak egy "elbaszott informatikai projektek" csokor lett, útmutatás helyett. Ráadásul képtelen elismerni, ha voltak jó kezdeményezések, persze ez a totális elutasítás kommunikációja.

Végül az infokommunikációs stratégia vázlata(A NeFMi megtanulta használni a Google Documents-et, piros pontot nekik!) sarkallt arra, hogy összeszedjek pár olyan javaslatot, amelyek bevezetése kis odafigyeléssel népszerű lehet, de nem emészt fel milliárdokat, azonban praktikus és magas hatékonyságnövelő a hatásuk. Ezeket megírtam és elküldtem Nyitrai Zsolt államtitkárnak de itt most közzé is teszem:

 

Automatikus Ügyfélkapu regisztráció

Az Ügyfélkapu rendszerével kapcsolatban sok írás megjelent, amely vitatja annak működési hatékonyságát. Sajnos valóban vannak még működési problémák, de a rendszer fejlődőképes. Bárhogy is legyen, a központi ügyintézésre kialakított rendszerhez érdemes lenne automatikus regisztrációt adni. Erre olyan, egyébként is bekövetkező adatfelvételt kell választani, amelyet így csak pár, az Ügyfélkapu regisztrációjához szükséges adattal kell kiegészíteni (pl.: a személyi igazolvány igénylésének pillanata, a 18. életév betöltése, vagy az érettségire jelentkezés, esetleg a felsőoktatásban való továbbtanulás). Megfelelő kommunikációval pedig mindez az államtól kapott "bónusz" szolgáltatásként mutatható be, amely szinte nem is igényel különösebben időt. Viszont hosszútávon mindenképpen hasznos kezdeményezés lehet, ha kiegészül az iskolai keretek közötti felhasználási gyakorlással.

Továbbtanulási hatékonyságnövelés, rendszerek összekapcsolása

Az érettségi pillanatában a jegyző elektronikus úton küldi el a diák eredményeit egy központi rendszerbe. Azonban ez a rendszer nem kommunikál a http://www.felvi.hu/ rendszerével. Nem töltődnek be automatikusan a diák adatai, azokat saját kezűleg kell beírni és egy szkennelt érettségivel, ill. egyéb papírokkal igazolni. Ez teljesen felesleges és kijátszható. Hatékonyabb lenne, ha az érettségi adatokat tároló rendszer adatai lehívhatók lennének a továbbtanulási rendszerbe, sőt, későbbiek során a felsőoktatási intézménybe történő beiratkozásnál is az intézmény hívhatná le az adatokat és nem kellene a hallgatóknak hosszas procedúrával beiratkozni. Ezen javaslat egyébként kiegészíthetné a most kiadott Felsőoktatási törvénytervezetet is.

Folytatása következik...

Egyelőre úgy tűnik Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak annyi köze van a nemzeti konzultációhoz, mint Benkő Dánielnek a szemérmességhez. Hoffmann Rózsa ugyanis nem éppen kedvelt alakja az oktatáspolitikának. Az ő feladata egy új közoktatási, szakképzési és felsőoktatási törvény kialakítása. Nincs is ezzel semmi gond, ráfér a rendszerre, mert vannak itt problémák dögivel, pláne, mivel ez a terület az ország egyik alappillére. Csak hiába a központi kommunikáció “nemzeti konzultáció és egyeztetés” zsolozsmája, ha a Professzorok Batthyány Köre erősen csonkítani akarja a hallgatói érdekképviseletek jogait. Persze érthető, hogy vannak érdekcsoportok, akik jobban lobbiznak, ez a dolgok rendje, ahogy erre HÖOK közleményben reagált is. Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a kezdeményezés jó, de a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. De ha már nemzeti konzultáció és egyeztetés van, akkor lenne egy-két javaslatom nekem is, nehogy azt mondhassa bárki, hogy csak a pofám jártatom és fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Hát nem volt egyszerű feladat, de 10 felsőoktatási intézmény támogatását sikerült összegyűjtenem az alábbi két javaslathoz, amit el is juttattam az illetékesekhez:

“Tisztelt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Nyitrai Zsolt infokommunikációs államtitkár!

Feladatkörömben eljárva, Magyarország első, interneten választott NetMiniszterelnökeként két egyéni javaslatot kívánok indítványozni. A két javaslat egyszerre érinti az új felsőoktatási törvény és az új infokommunikációs stratégia vitairatát. Indítványomhoz csatoltam az egyes felsőoktatási intézmények Hallgatói Önkormányzatának elnöki támogatását.

Elektronikus Hallgatói Önkormányzati választások

2010-ben, a mindent behálózó internet világában nem csak korszerű lenne bevezetni egy, a hallgatókat érintő szavazás elektronikus megfelelőjét, de ezzel hozzá lehetne járulni a digitális készségek kifejlesztéséhez, a szükséges affinitás megszerzéséhez. Márpedig ez mind oktatási, mind infokommunikációs szempontból fontos szerepvállalást kíván. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy gyorsuló világunkban sokan kedvet kapnának, így megfelelő részvétellel és tudatossággal vennének részt a választáson, márpedig ez az országgyűlési, önkormányzati és Európa Parlamenti választások esetén szükséges mentalitás.

Javaslom, hogy a jelenlegi Hallgatói Önkormányzati választások papír alapú szavazási rendszerét egészítsék ki egy országosan hitelesített, elektronikus szavazó felülettel. Ehhez a felsőoktatási intézmények saját döntésük alapján csatlakozhassanak. Ahol a hallgatók internetes összeköttetéssel akár útközben, akár otthonról is tudnak szavazni. A rendszer előnyei:

• Több fővárosi és vidéki felsőoktatási intézmény fontolgatja már bevezetését.
• A megadott időn belül bárki, bármikor internetes összeköttetéssel tud szavazni.
• Csökkenne a hallgatók körében tapasztalt szavazási apátia, hiszen így a generáció által is használt csatornán történne a szavazás.
• Magasabb részvételt produkálna a szélesebb hozzáférhetőség.
• A kor kívánalmainak megfelelő digitális készség alakulna ki.
• Hosszútávon pedig ez is hozzájárulna az országos választások részvételi arányának növekedéséhez.

Követelmények:

• Így egy korszerű rendszer kerülne bevezetésre, de természetesen ez csak kiegészítője a papíralapú választásnak.
• Fontos, hogy a szavazatok leadása biztonságos csatornán történjen.
• A szavazó visszaigazolást kapjon a rendszertől szavazata elfogadásáról.
• Utólag ne lehessen kinyomozni, hogy melyik hallgató, melyik jelöltre szavazott.

Elektronikus tudástár/dolgozattár

Szakdolgozatom írásakor döbbentem rá arra, hogy Magyarországon nincsen az egyetemek és főiskolák között jól kiépített és egyszerű, az egymás szakdolgozati és kutatási adatbázisához való hozzáférést segítő rendszer. Ez elsőre természetesen áthidalható azzal, ha valaki levélben vagy személyesen felkeresi az adott intézményt, de ez 2010-ben még mindig elég hosszadalmas procedúra.

Ezért javaslom, alakítanak ki egy országos, mindenki magyar állampolgár számára hozzáférhető elektronikus szak-, záró-, diploma-, tdk-, otdk-, doktori- és egyéb dolgozattárat, vizsgamunkatárat. Olyan adatbázist, ahova a hallgató beleegyezésével az egyetemek különböző kulcsszavakat és kategóriákat megjelölve kötelesek feltölteni hallgatóik munkáit – szem előtt tartva a titkosítás lehetőségét. Ez több szempontból is előnyös:

• A kutatás során gyorsabb és hatékonyabb hozzáférés korábbi kutatások anyagaihoz.
• Azonos témakörökön belül csökkenne az alacsony igényességgel feldolgozott témák száma, így az ismétlődés. Ennek révén pedig emelkedne a színvonal, hiszen a már kidolgozott vagy körüljárt témák nem ismétlődnének meg csak azért, mert valaki nincs tisztában annak hasonló szemszögből történt feldolgozásával.
• Az ismét feldolgozásra kerülő témákban, ugyanakkor más szemszögből kell kutatást végezni, amely hasznosabb, frissebb, naprakészebb kutatást eredményez. A visszakereshetőség és kutathatóság tehát elősegítené a későbbiekben keletkező anyagok minőségi javulását.
• Nem utolsó szempont, hogy államvizsga előtt, előzetes feltöltéssel és a rendszerben történő automatikus ellenőriztetéssel lehetne kivédeni a plágiumot.

Ehhez természetesen internetes kapcsolat szükséges, azonban a hallgatók körében igen magas az internet használata, tehát így csak gyakorlottabbá válnának a digitális rendszerek kezelésében. Ez az elképzelés növeli a diplomák értékét, ezzel együtt a piacképes szaktudást.

Azt gondolom, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak a felsorolt érvek támogatása mind előnyére válna. Az elképzelés megvalósításához egy digitalizálási eljárás során szükséges a korábbi dolgozatok feltöltése a rendszerbe. Ezeket egyébként jó ideje digitális formában is köteles leadni a hallgató. A projektben esetleg a már meglévő, Kopi Online Plágiumkereső és Információs Portál (http://kopi.sztaki.hu/) plágium- és hasonlóságkereső szoftvere segíthetne, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Elosztott Rendszerek Osztályának tudományos munkatársa, Pataki Máté fejlesztett ki. De természetesen erre a célra alkalmazható más program is. A  rendszer fejlesztését az egyetemek bevonásával, egységes adatbázisok létrehozásával kívánatos megoldani.

Pozitív elbírálásukban reménykedve maradok tisztelettel,

Budapest, 2010. november 11.”

Ha ügyes lenne a kommunikációs brigád és ehhez párosulna a megfelelő gondolatiság is, akkor sokkal szimpatikusabban venné ki magát egy-egy, a hallgatók, tanárok és egyáltalán bárki által benyújtott hasznos javaslatot kiemelni és bemutatni az országnak. Mennyivel hitelesebb lenne, ha népünk lányai és fiai közül kiemelnék azokat, akiknek valóban jó elképzelései vannak? Sokkal! Legutóbb erre Szily Katalin Parlamenti sátra volt jó példa a SZIGETen. Bárki bedobhatta saját javaslatát, ezeket utána átnézték és az arra érdemeseket előterjesztették. Így például Kókai Roland ötletét is, aki az oktatási hatékonyság javítását szorgalmazta. Ő szigorúbban fogná a tanárokat, javaslatának lényege, hogy a szemináriumi oktatók kötelesek legyenek felelősséget vállalni a vizsgára bocsátott hallgatók tudásáért. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy ha a hallgatók 80 százalékának eredménytelen a vizsgája, akkor kizárják a tanárt a felsőoktatásból.

Mindez nem csak alátámasztaná és ezzel hitelesebbé tenné az egész kommunikációt, de a nagypolitikai döntésekről is elvonná a figyelmet. Nem beszélve arról, hátha valóban képesek kiaknázni a kollektív tudást és felhasználni a beérkező, hasznos gondolatokat. Úgyhogy lehet írni!

Még aludtam volna egy kicsit, de gondoltam milyen dolog már az, ha lekésem a konferencia elejét, úgyhogy magamat is meglepve bőven kezdés előtt ott voltam a helyszínen. A konferenciát a HVG szervezte és azért november 20-ára esett, mert aznap van az ENSZ Egyetemes Gyereknapja, így a világ több táján, velünk egy időben hasonló rendezvények voltak. A szlogen pedig éppen arra figyelmeztetett, hogy "figyelj ránk, mert miénk a jövő!".

Rengeteg korombélit láttam, jó volt érezni, hogy fiatalos a hangulat és lendületes a szervezés. Az első előadás Adora Svitak What adults can learn from kids? c. előadása volt, amiben arra mutatott rá ez a 12 éves kislány, hogy a felnőtteknek bizony rengeteget lehetne tanulni a gyerekektől. Sőt, kifejezetten óvatosan kell felnőtté válni, mert elveszítünk egy rakás jó dolgot, ami még megvan bennünk ennyi idősen. Nem akarom végigvenni az összes előadást, mert szinte lehetetlen lenne összefoglalni őket, de legalább is unalmas, inkább csak kiemelem a kedvenceimet.

Kaszás Krisztián előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a digitális bennszülöttek vagy más néven az Y generáció tagjai gyakorlatilag semmit sem tanulnak önmaguk világáról az iskolában. Bármi, ami jelen van a világban, azt ők maguk tapasztalják ki, de ehhez segítséget nem kapnak a tanároktól. Márpedig útmutatásra szükség lenne! Dunder Krisztián írta nekem, hogy alig 12 éve van csak Google, hat éve YouTube és a Facebook is nagyon friss, alig lehetne ezeket tananyaggal követni. Ebben igaza is van, de ha legalább lemaradásban lenne az oktatás lenne miről beszélni, egyelőre viszont tananyag sincs, ami ezekkel a dolgokkal foglalkozzon. Comenius logo, word, excell az van. Google keresési logika elvétve, Facebook profil biztonsági beállítások, böngészők összehasonlítása, levelezőrendszerek ismerete egyáltalán nincs a tananyagban. És ez rossz. Viszont egyből felmerült bennem egy kérdés, mert oké, hogy ezt most Krisztián elmondta, de mi fog történni? Mit tesz ő ez ellen? Ahogy láttam a saját közegében elég sokat, de ettől még máshol nem lesz előre lépés, pedig szükség lenne rá.

Pont most, az oktatási rendszer átalakításakor kellene egy rakás szervezetnek (média, alapítványok, stb.) összefognia és közösen benyújtani egy, az internetes fogalmakkal foglalkozó tananyagjavaslatot. Ha nagy nevek teszik ezt, akkor emellett nem lehet szó nélkül elmenni. ;-) Persze, itthon még túl kevesen fogják fel, hogy ez nekik saját gazdasági érdekük is.

Egy későbbi előadásban Hajnal Miklós hívta fel a figyelmet arra, hogy nem jó a közoktatás és tenni kellene a jelenlegi helyzet ellen. Meg is fogalmazta mindezt négy pontban, ami egy igen csak előremutató gondolkodásmód:

• Gondolkodjunk rendszerekben!
• Asszociációk – legyünk kreatívak!
• Tanuljunk mozogva!
• Az élet csapatjáték, a tanulás is legyen az!

Beszéltem is vele és elgondolkozott azon, hogy valóban ír Hoffmann Rózsának, hátha fogékonyak egy-két javaslatára.

Zalka Csenge hivatásos mesemondó. Ez engem lenyűgöz. Nem is kívánom tovább boncolni, de két remek újságírói kérdés hangzott el, amit megjegyeztem: Az egyik, hogy mi a kedvenc meséje egy mesemondónak? A másik, hogy meg lehet-e ebből élni?

Varga Tamás tanárnak készült, de egyik napról a másikra Új-Zélandon találta magát önkéntesként, egy biogazdaságban. Itt annyi mindent tanult és annyira megkedvelte, hogy, amikor hazajött Magyarországra, akkor elkezdte megszervezni az itthoni WWOOF - World Wide Opportunities on Organic Farms helyi szervezetét. Így magyarok mehetnek külföldre biogazdaságokba önkéntesnek, valamint itthoni gazdaságokba jöhetnek külföldiek önkéntesnek. Én a helyében felkeresném Hoffmann Rózsát és elmesélném ezt neki, mert ha integrálódna ez a rendszer a felésőoktatás mezőgazdasági részébe, akkor egy nagyon hatékony gyakorlati helynek számíthatna a dolog. Sőt, a mezőgazdaságért felelős minisztériumot is felkeresném, hogy a rendszer kiépítésében is segédkezzenek, hiszen ez remek lehetőség lenne a gazdák számára.

Borzák Márton tervezőgrafikus és nagyon furcsa figura. Azt hiszem a grafikusok és a fotósok (egyre többet ismerek belőlük) ugyanolyan furcsák és ezt szeretem. Márton jó arc és baromi jó előadása volt, nagyon lelkes és még több ilyen ember kellene! Akit érdekelnek a munkái, itt nézheti meg!

Zábori Balázs a Puli Space Projektről tartott előadást, amit nagyon támogatok. Tetszett a csapatuk lelkes hozzáállása! Úgyhogy, aki többet szeretne megtudni a magyar Hold-programról, az itt olvashat, de akár még támogathatja is őket! Én is így tettem.

A Cellux csoport kötötte le legjobban a közönséget, látványos, de egyszerű kis meséjével. Mangel Koppány kapta viszont a legviccesebb előadó címet, tőlem legalább is biztosan. Tetszett, hogy mind a két környezetvédő előadás baromi élvezhető és szórakoztató volt!

Battha Gáspár fényfestett, amint meglesznek a videók, azonnal beágyazom!

Gulyás Marci a Krétakör ügyvezetője és egyben évfolyamtársam arról beszélt, hogyan lehet másként űzni a színházat és mi ennek a lényege. A Krétakör előadásairól itt lehet többet megtudni.

Újvári Milán előadásáról inkább egy képet teszek be, az többet mond mindennél:

Egy dolog foglalkoztat de nagyon. Vajon lesz-e után követése ennek az egésznek? Vajon képes-e, akar-e  a HVG később is és folyamatosan foglalkozni az itt felvonultatott témákkal? Mert rengeteg értékes és érdekes előadást láttunk, ember jelent meg. Nem, nem jótékonyságról beszélek! Külföldön is rájöttek és az EU is elfogadja a CSR nagyon kifizetődő egy cégnek, sőt az online médiumok egyik túlélési, hosszútávon pedig közönségnövelési lehetősége csak is ez az út! Hiszen ki tudja hány leendő előadó ült a közönség soraiban? Egy-egy történetnél ráadásul izgalmas lenne megnézni pár hónap múlva, fél év múlva és egy év múlva, hogy hol tart. Nem egy, éppen folyamatban lévő kezdeményezés van, amit pont egy online médium lenne képes segíteni, márpedig ezt Lengyelországban, Németországban és az USÁ-ban is sikeresen kiaknázták, így pedig plusz olvasókat szerzett az adott médium. Vajon itthon képes lesz erre a HVG? Remélem.

"Nem pénzzel kell tömni az embereket, hanem a lehetőséget kell megadni nekik, a többit érjék el saját erejükből." - Küllői Péter

Az én generációmban rengeteg olyan ember van, aki nem tudja összpontosítani a figyelmét a másikra, ha beszélgetnek. A legkisebb megszólítás, telefonhívás is kibillenti és mintha ott sem lenne a másik, már reagál is erre a külső ingerre. Előszeretettel rúgom fel a konzervatív és értelmetlen szabályokat, de ezt nem csak az illem miatt nem szabad, hanem, mert emberek vagyunk és különben minek vágtunk bele a párbeszédbe?

Úgyhogy köszönjük meg a közösségi oldalaknak, hogy koncentrálni képtelen azonnal reflektáló magatartást váltottak ki az én és a nálam fiatalabb generációkból. Igen, mondom ezt én, az örökmozgó. Csakhogy az örökmozgás nem jelenti azt, hogy leszarom a másikat és elfordulok, ha valaki megszólít. És még egy érdekesség: ez a magatartás elsősorban nőknél figyelhető meg.

Ebben nincs semmi előítélet vagy ellenszenv, puszta megfigyelés. És nem a szűk környezetemre értem, hanem bármerre járok ezt látom. Nem folyamatosan és minden másodpercben, de elég gyakran.

Ma éppen egy osztálytársam fogta magát és kezdett el telefonálni, miközben a tanárral pont ő kezdett beszélgetést. Majd miután már többen is bekapcsolódtak ebbe és a tanár mesélt, ő egyszer csak elkezdett telefonálni. De nem ám félre vonult, ott, miközben a tanár hozzá (és a többiekhez) beszélt tárcsázott és beszélt.

A másik eset akkor történt, amikor szintén közeli ismerősöm kérdezett meg valamiről, majd mikor válaszoltam, kb. a hetedik mondatnál megszólította egy barátnője, akivel onnantól kezdve diskurált. Észre sem vette, hogy nem fejeztem be a választ és eltűntem.

Persze, lehet bennem van a hiba, de tényleg ezt látom. Az is lehet, hogy manapság mindig, minden fontos és azonnal reagálni kell rá. De, ha emberek kérdeznek és nem érdekli őket a válasz, akkor miért is kérdeznek? Beszélgetnek, majd faképnél hagyják a másikat. Furcsa és nem jó.

Mi az a TEDxYouth?

A TEDxYouth a TED-del szoros kapcsolatot ápoló, mégis különálló új platform, amely a TED szellemiségében gondolkodó és cselekvő fiatalokat mutat be. A TED mára egyre több fiatalt ragadott magával, ám nem csak ők tanulhatnak a nagy gondolkodóktól, mi is tanulhatunk tőlük! Különleges látásmódjuk, érzékenységük, nyitottságuk segíthet más szemszögből látni a világot és magunkat. A TED és TEDx partnerei 2010. november 20-án (ENSZ Egyetemes Gyereknap) a világ számos pontján (Tokió, Melbourne, Amsterdam…) rendeznek TEDxYouth eseményeket. Ezen a napon a világ a fiatalokra figyel, az innovatív, friss, újító ötletekre és nézőpontokra, gyerekek, fiatalok által megvalósított projektekre és ifjú tehetségekre. Hiszen a jövő az ő kezünkben van.

Bővebb infó itt.

Konrád bejegyzése most már tényleg arra ösztönzött, hogy írjak. Még a Kamera Hungárián került először szóba egy téma, ami benne is és bennem is felvetődött: ha olyan nagy a YouTube napi látogatottsága Magyarországon, akkor miért nem mennek a magyar tévécsatornák a YouTube-ra is? (Egy kis látogatottsági adatért katt a képre.)

Mire gondolok? A csatorna és a YouTube megállapodása szerint, ha magyar IP címről érkezik látogató, akkor a videómegosztó felületén magas %-ban jelenne meg az adott televízió által közvetített tartalom. Így a drága netező valóban az arcába kapja a megfelelő tartalmat. Ezáltal akkor is az adott tévé anyagait nézné a látogató, amikor nem a klasszikus tévézést végzi.

Miért jó ez? Mert egy ideig szép és jó a saját, házi tartalom, meg a sok vicces videó, de lássuk be, az emberek szeretik a szerkesztett tartalmat, hát még ha az vicces is. (Nem véletlenül van igen magas nézettsége a Mónika show egy-egy igazán kedvelt verekedésének és az azokból szállóigévé vált mondatoknak. De ne feledkezzünk meg a sok csatornát megjárt és kultikussá vált Beugró részeiről sem.) Tehát feltételezhetően magasabb arányban választanák a szerkesztett és minőségi tartalmat a látogatók, mint a nem így készített anyagokat. A YouTube és a csatorna pedig megállapodás szerinti arányban osztoznának az így keletkezett reklámbevételen. Ugyanis a videómegosztó oldalnak igen jók a mérései, hiszen a "YouTube egy analitikai fegyvertárral rendelkezik", mint azt megtudtuk Dunder Krisztián korábbi írásából. Tehát a reklámozók számára is megfelelő grafikonokat tudnának prezentálni.

Elsősorban az mtv-től lenne ez jó húzás (ők legalább is csak nyerhetnek), ha ilyen formában is megjelennének, és ahogy Konrád is felvetette, így ők adnák a tartalmat a YouTube meg a vasat, ami az egészet lejátssza, tárolja, stb. Persze ez önmagában kevés, a tartalomnak is közelíteni kell a nézői netezők igényéhez.

Hogy mindez mennyiben tenne jót az RTL Klub és a TV2 fizetőssé tételének? Az még egy érdekes kérdés.

Arra vonatkozóan, hogy hogyan gondolkodik erről az mtv, RTL Klub, TV2, ATV és HÍRtv webes stratégiákért felelős szakembere, még nem kaptam választ, pedig mindegyik csatornát felkerestem. Amúgy az is izgalmas téma, hogy míg az RTL Klubnál  regisztrációhoz van kötve a tartalmak fogyasztása netes felületen (elég széles reggelős kört ölelnek fel: Twitter, Facebook, iWiW, hagyományos regisztráció), addig a TV2-nél minden regisztráció nélkül, szabadon lehet ezeket fogyasztani. Vajon mi az üzleti terv?

Amint hajlandók publikus választ adni, azonnal megírom.

Szóval ott voltam az Internet Hungary két napján, elsősorban arról volt szó, mit tehet az infokommunikációs ipar a nagy adóztatás hatására, hogyan indulhatnak el magyar vállalkozások, milyen megoldások vannak, stb... A közösségi média használatával kapcsolatban viszont nincs jó hírem.

Először is, egy közösségi oldalon bármilyen profil (hivatalos fan page, csoport, felhasználó), ha belinkel egy anyagot, az átkattintások száma max. 4-5% körüli. Ami elég alacsony. Ez persze változhat, ha a Csonka András, vagy Liptai Claudia teszi mindezt, de mindenféle márkák, portálok nyilatkoztak arról, hogy ez a külföldön mért statisztika itthon is megállja a helyét.

Másodszor, a közösségépítés pontosan olyan dolog, ami szükséges rossz a cégek, márkák szempontjából. Ha már van, nem szabad kimaradni. Egyfajta hiúság a dolog, hiszen, ha ott van a konkurencia, akkor én sem engedhetem meg magamnak, hogy kimaradok. Szerves kiegészítőjévé vált a mindenféle kampányoknak, de alapvetően kicsi a tagok aktivitása, viszont mára már nélkülözhetetlen elem.

Harmadszor, mindez az akkor kivétel, ha valami nagy baromság (pl.: Piros Alma vs Orbán Viktor), vagy az országot megmozgató esemény (pl.: "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" vagy Felsőoktatási törvény vagy vörösiszap katasztrófa) köré szerveződik mozgalom. De ez is csak ideig, óráig tart.

Viszont általánosságban elmondható a közösségi kampányokról, hogy olyan relatíve alacsony hatékonysággal működő, sok energiát felemésztő tevékenységek, amelyek viszont nélkülözhetetlenek. Egyelőre ez a helyzet. Az is elhangzott és én is ezt gondolom régóta, hogy azért az egész közösségi marketing még friss és a felhasználók sem szoktak hozzá, idővel mindez változhat, pláne a digitális kütyük terjedésével. Azt lehet tenni, hogy a célközönség számára releváns anyagokat teszünk fel. Sőt, ha kihagyunk anyagot, mint azt mások tapasztalata mutatja, nagyobb eséllyel tűnik fel, hiszen a napi megszokásból hiányzik valami: AZ INFORMÁCIÓS ZAJ. Ez persze ideiglenes, de értitek? Ha naponta kapnak anyagot arcukba az emberek, egy idő után a "banner vaksághoz" hasonlóan kialakul egy ilyesfajta figyelmen kívül hagyás is.

Nem gondoltam, hogy majd itt hangzik el a tuti, hiszen ha valaki tudná, nem mondaná el a konkurenciának. De 23 éves fejjel ott ülve többet vártam volna a szakemberektől.

Részemről ennyi a beszámoló. Nekem sem tetszik (bár én ezzel egy ideje tisztában vagyok), de bármi is legyen, ezeket tudatosítani kell annak, aki ezzel foglalkozik. Már csak azért is, mert ha ettől eltérő, jobb eredményeket tapasztal, az csak sikerélmény lehet. Többet várni viszont sok kudarcélményt szülhet.

Online társadalmi nyomásra került — „nem hivatalos úton” — az Országgyűlés elé egy válsághelyzetben született gondolat. A „Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!” nevű Facebook csoporthoz egy hét alatt több mint 200.000-en csatlakoztak.

Felgyorsult világunkban nem csak a kampánycsendet törik meg futótűzként terjedő választási eredmények, hanem az egymástól függetlenül létező egyének kollektívan hatalmas erőt képviselve gyakorolnak hatást a mindennapi politikára. Valós igény, hogy ne csak négyévente legyenek kíváncsiak a választópolgárok véleményére? Jó ez a politikának? Ki kell aknázni a kollektív tudást, vagy korlátozni kell? Milyen érvek szólnak a közvetlen demokrácia mellett a képviseleti demokrácia kárára? Kell-e engedni, hogy a jó kezdeményezések megtalálják az utat a döntéshozókhoz vagy rettegjünk-e attól, hogy az internetes társadalom nem tudja mi a közjó és elszabadulnak az indulatok? Az internetes korszak új demokráciája a netokrácia?

Míg az elmúlt 12 évben 52.905.709.000 forintot költöttünk választásokra és szavazásokra, s ez alatt egyáltalán nem javult a választói kedv — sőt, a fiatalok körében egyre nagyobb a választási apátia —, addig egy ilyen kezdeményezés pár nap alatt megmozgatta az internetező társadalmat!

Előadásomban arra keresem a választ, hogyan és milyen feltételekkel lehetne — az egyébként alkotmányos jogainkhoz tartozó — népi és népszavazási kezdeményezéseket egy online felülettel is kiegészíteni? Hiszen a hitelesített Ügyfélkapun vagy külön erre a célra létrehozott rendszer keretein belül mindez könnyedén megoldható. Ma 50.000 digitális aláírás összegyűjtése (ennyi kell egy népi kezdeményezéshez), akár órák alatt bekövetkezhet. Jó-e a további korlátozás, esetleg kell a lépcsőzetes e-demokrácia bevezetése?

Vagy ezzel már rég elkéstünk…?