Online társadalmi nyomásra került — „nem hivatalos úton” — az Országgyűlés elé egy válsághelyzetben született gondolat. A „Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!” nevű Facebook csoporthoz egy hét alatt több mint 200.000-en csatlakoztak.
Felgyorsult világunkban nem csak a kampánycsendet törik meg futótűzként terjedő választási eredmények, hanem az egymástól függetlenül létező egyének kollektívan hatalmas erőt képviselve gyakorolnak hatást a mindennapi politikára. Valós igény, hogy ne csak négyévente legyenek kíváncsiak a választópolgárok véleményére? Jó ez a politikának? Ki kell aknázni a kollektív tudást, vagy korlátozni kell? Milyen érvek szólnak a közvetlen demokrácia mellett a képviseleti demokrácia kárára? Kell-e engedni, hogy a jó kezdeményezések megtalálják az utat a döntéshozókhoz vagy rettegjünk-e attól, hogy az internetes társadalom nem tudja mi a közjó és elszabadulnak az indulatok? Az internetes korszak új demokráciája a netokrácia?
Míg az elmúlt 12 évben 52.905.709.000 forintot költöttünk választásokra és szavazásokra, s ez alatt egyáltalán nem javult a választói kedv — sőt, a fiatalok körében egyre nagyobb a választási apátia —, addig egy ilyen kezdeményezés pár nap alatt megmozgatta az internetező társadalmat!
Előadásomban arra keresem a választ, hogyan és milyen feltételekkel lehetne — az egyébként alkotmányos jogainkhoz tartozó — népi és népszavazási kezdeményezéseket egy online felülettel is kiegészíteni? Hiszen a hitelesített Ügyfélkapun vagy külön erre a célra létrehozott rendszer keretein belül mindez könnyedén megoldható. Ma 50.000 digitális aláírás összegyűjtése (ennyi kell egy népi kezdeményezéshez), akár órák alatt bekövetkezhet. Jó-e a további korlátozás, esetleg kell a lépcsőzetes e-demokrácia bevezetése?
Vagy ezzel már rég elkéstünk…?
