Elektronikus Hallgatói Önkormányzati választások
A napokban kialakult, az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos vita során felmerült, hogy a hallgatók, csak akkor tarthatnák meg a jelenlegi 25-33 százalékos részvételi arányukat a felsőoktatási intézmények szenátusában, ha a hallgatói önkormányzati választásokon legalább 50%-os a részvétel. Akár hogy is legyen, a fiatalok körében kialakuló választási apátia csökkentése érdekében érdemes lenne megteremteni a jogi és technikai hátterét annak, hogy minden felsőoktatási intézményben a papír alapú szavazás mellett lehetőség legyen az elektronikus szavazásra is. Bár egy szavazást, választást komolyan kell venni, itt még sincs akkor tétje, hogy komoly kritériumoknak kelljen megfelelni, azonban mégis jelentős mértékben kialakítható lenne egy szavazói kultúra. A hallgatók ráadásul gyakorlottan használják a netet, ezt vagy figyelembe veszik és alkalmazkodnak ezek a rendszerek is, vagy nem, de akkor csak nő az érdektelenség. Ezen javaslat egyébként kiegészíthetné a most kiadott Felsőoktatási törvénytervezetet is.
Elektronikus tudástár/dolgozattár
Szakdolgozatom írásakor döbbentem rá arra, hogy Magyarországon nincsen az egyetemek és főiskolák között jól kiépített egymás szakdolgozati és kutatási adatbázisához való hozzáférési rendszer. Ez elsőre természetesen áthidalható azzal, hogy valaki levélben vagy személyesen felkeresi az adott intézményt, de ez 2010-ben még mindig elég hosszadalmas procedúra. Így azt gondolom érdemes lenne kialakítani egy országos, mindenki számára hozzáférhető elektronikus szak-, záró-, diploma-, tdk-, doktori- és egyéb dolgozattárat. Olyan adatbázist, ahova a hallgató beleegyezésével az egyetemek különböző kulcsszavakat és kategóriákat megjelölve kötelesek feltölteni hallgatóik munkáit - szem előtt tartva a titkosítás lehetőségét. Ez több szempontból is előnyös lenne:
A kutatás során gyorsabb és hatékonyabb hozzáférés korábbi kutatások anyagaihoz.
Azonos témakörökön belül csökkenne az alacsony igényességgel feldolgozott témák száma, így az ismétlődés. Ennek révén pedig emelkedne a színvonal, hiszen a már kidolgozott vagy körüljárt témák nem ismétlődnének meg csak azért, mert valaki nincs tisztában annak hasonló szemszögből történt feldolgozásával.
Az ismét feldolgozásra kerülő témákban, ugyanakkor más szemszögből kell kutatást végezni, amely hasznosabb, frissebb, naprakészebb kutatást eredményez. A visszakereshetőség és kutathatóság tehát elősegítené a későbbiekben keletkező anyagok minőségi javulását.
Nem utolsó szempont, hogy államvizsga előtt, előzetes feltöltéssel és a rendszerben történő automatikus ellenőriztetéssel lehetne kivédeni a plágiumot.
Adott esetben verziókövetéssel írhatnák szakdolgozataikat a hallgatók egészen a beadási határidőnek az utolsó másodpercéig. A hallgató rendelkezik egy fájllal, vagy mappával és abba írhatja, pontosabban fejlesztheti a szakdolgozatát. Így könnyen lekövethető lenne, hogy egyes gondolatok mely hallgatónál jelentek meg előbb, továbbá kisebb eséllyel vesznek el az anyagok. Ehhez persze internetes kapcsolat szükséges, azonban gyakorlottabbá válnának a hallgatók a digitális rendszerek kezelésében.
Ez az elképzelés bizonyos mértékben sérti az egyetemek, főiskolák jelenlegi autonómiáját, ugyanakkor növeli a diplomák értékét, ezzel együtt a piacképes szaktudást. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program keretein belül érdemes lenne kiépíteni egy ilyen rendszert. Egy digitalizálási eljárás során szükséges lenne a korábbi dolgozatok feltöltése a rendszerbe (jó ideje ezek leadása amúgy is kötelező elektronikus formában). A projektben egyébként a már meglévő Kopi Online Plágiumkereső és Információs Portál (http://kopi.sztaki.hu/) plágium- és hasonlóságkereső szoftvere segíthetne, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Elosztott Rendszerek Osztályának tudományos munkatársa, Pataki Máté fejlesztett ki. A plágiumkereső rendszer fejlesztését az egyetemek bevonásával, egységes adatbázisok létrehozásával lehetne megoldani. Ezen javaslat egyébként kiegészíthetné a most kiadott Felsőoktatási törvénytervezetet is.
Elektronikus könyvek - magyarországi könyvek digitalizálási védelme jogi úton
Az idei, 2010-es Könyvfesztiválon volt pár vita és beszélgetés a digitális könyvkiadás és kereskedelem problematikájáról. Az erről szóló részletes Index beszámolót A Google a könyvzabáló kisgömböc címen lehet elolvasni. Azon kívül, hogy a könyvkiadók folyamatosan sírnak és nem képesek szembe nézni ajövővel jelennel, én felhívnám egy aprócska, ámde annál fontosabb tényre a figyelmet. Amíg nincs itthon egységes stratégia és törvényi háttér a könyvkiadók, könyvtárak digitális példányainak leadására, tárolására, kölcsönzésére, értékesítésére, addig a huzavona egyik lehetséges és reális következménye lehet, amit Bodó Balázs egyetemi oktató is kiemelt:
"Mindent digitalizálni fognak, de a legrosszabb forgatókönyv, ha ezt a Google teszi, mondta a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, Bodó Balázs is, hiszen akkor ők fogják diktálni a feltételeket. Jobb, ha közös összefogással a könyvtárak, a kiadók és a terjesztők együtt szerepelnek, mert együtt fognak bukni, ha nem oldják meg. Röviden: ha gyorsak vagyunk, és tudjuk, mit akarunk, képesek lehetünk a magunk hasznára fordítani a Google erejét, amely bármikor megjelenhet egy szkennelő kamionnal, hozzák az óránként 1000 oldalt szkennelni képes gépüket, hogy a teljes magyar könyvarchívumot digitalizálják. Akkor baj lesz."
Ehhez pedig a Google-nek egy nagyon egyszerű, ám annál hatékonyabb szkennelő eszköz áll rendelkezésére:
Működésének lényege, hogy több kameraállásból, másodpercenként több ezer képet készítve egy számítógépes program a 3D-s felvételeket visszalaposítva könnyedén tud szkennelni. Ez a Google Books kulisszatitkok - Több millió könyv. Hogyan scannelik ezt be? c. bejegyzésebn olvasható el.
