"A vita érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete, legalább két résztvevője eltérő állásponttal. A vita, az érvelés több társadalomtudomány eszköze és témája, például politika, retorika, filozófia, etika, jog, kommunikációelmélet, logika, pszichológia, stb." (Wikipedia, 2010.05.22.)
Imádok vitázni, ez a német emelt szintű érettségire vezethető vissza, ahol érveket kellett felhoznom a vitapartneremmel szemben, persze ott a beszéd használata volt a cél, nem a meggyőzés. A Media Hungary-n volt pár vitafórum, párat meg is hallgattam, de erősen hiányoltam valamit. A konklúzió, avagy a 30 perces érvek, álláspontok ütköztetése után semmi nem történik. SEMMI. Mindenki feláll és hazamegy, lehet, hogy a háttérben alkuk, szövetségek köttetnek, de ezt senki nem látja és többnyire nem is jellemző.
Vegyünk egy példát, új médiatörvény. Nem emlékszem, hogy olvastam, láttam vagy hallottam volna bárhol is, hogy a szakma, a média szakma leült volna és kidolgozta a saját javaslatait, elképzeléseit, ebben önszabályozásokkal, külföldről átemelt gyakorlatokkal, stb... és odaadta volna az országgyűlésnek. Helyette inkább megelőlegezett, folyamatos és utólagos pánik meg hőbörgés van. Oké, értem én, hogy a törvényalkotóknak kellene felajánlani a pertut, de ha ez így nem megy, akkor lépjen a másik. Még azzal is tisztában vagyok, hogy a javaslatok 100%-át nem fogják elfogadni, átvenni, de statisztikai alapon a 0%-nál - egy ilyen gesztus és erős szakmai nyomás hatására - többet. Vagy ez így nem működik? Tényleg arról beszélünk, hogy nincs kommunikáció a törvényhozás és bármely szakma, avagy a lehetséges törvény érintettjei között 2010-ben?
Egy vitának szerintem nem az lenne a célja 2010-ben, ami eddig volt. Itt már kőkeményen alkotni kellene, javaslatokat tenni, felülvizsgálni, együtt gondolkodni, TENNI, TENNI és TENNI! Aztán meg csodálkoznak, hogy a fiatalok passzívak és érdektelenek. Persze, mert a sehová sem vezető meddő vitákkal könnyű elfedni a problémák valós okát: nincs összefogás, nincs közös cselekvés.
Nem biztos, hogy a konferenciának ez illik a profiljába, de egy ilyen lépéssel számon kérhetők lennének a felek, párbeszéd lenne a két oldal között, értelmes(ebb) törvények születnének (mint enélkül). Kommunikációját tekintve bármely kezdeményezés, a helyszínen elfogadott és írásban rögzített együttműködések, irányelvek, megegyezések elfogadása pozitív üzenet és előrelépés. Én ezt hiányolom. Nem csak innen, hanem mindenhonnan.
Ui.: Én igyekszem a saját környezetemben, saját szintemen tenni ezért.