Üzleti tárgyaláson voltam ma, ahol egy szakember két gondolat között odavetette, hogy "a neten egyébként is több a negatív vélemény". És igaza van. Azt nem szoktuk leírni, hogy "hű, de király!", "mennyire jó!". Ennek maximum butított változata, a lájkolás fordul elő, nem több. Ami jó, arról kevesebbet beszélünk, az nyugtat, az a normális, de ami nem jó, vagy amin élezhetjük a nyelvünket, nos annak annyi!

Így volt ez a djuice kampányával is. Nekem alapvetően tetszik, amit látok, ügyes húzás, szép kivitelezés, de hibás tartalom, mert bakiznak benne rendesen. Elég nagyokat. És ennél a pontnál megfordul a fejemben, hogy beleférnek-e ezek, vagy éppen, hogy nem szabad elkövetni ilyeneket, mert csak támadási felületet adnak? De ha nem adnának, akkor is ilyen sebességgel terjedne? Nem tudjuk.

Minden esetre a cigivel nálam elbuktak, azt nincs azonosulás a szereplőkkel. Mint filmes szereplők szimpatikusak, mint magyar alanyok, baromira távol állnak tőlem. De ennél a pontnál be is fejezem, inkább arra kérem az igen kritikus netes társadalmat, hogy szíveskedjenek megírni, Ők mégis milyen szituációkat, szereplőket és narrációt tettek volna az anyagba? Mivel szólították volna meg önmagukat és a korosztályukat? Mert kritizálni, fikázni és más anyját emlegetni könnyen megy, de konstruktív javaslatot, önvizsgálatból kiinduló tippeket adni rohadt nehéz. Úgyhogy a mélyen tisztelt, de annál sokkal kritikusabb olvasó legyen olyan kedves és írja meg, Ő hogyan csinálta volna?